Semmi nem tart örökké

 

 

Tegnap megfotóztam az idei szezon utolsó esküvőjét. Egy hibátlan, jól szervezett, szuper esküvő: energiákkal teli, boldog párral, nagyszerű stábbal, fantasztikus hangulatban telt. A munka befejeztével elcsomagoltuk a fényképező gépeket, becsuktam a táskát, és az jutott eszembe, hogy egy korszak most lezárult.

Hosszas, közel két éves gondolkodás után úgy döntöttem, hogy befejezem az aktív esküvői fotós pályafutásomat.  

Közel háromszáz esküvővel a hátam mögött 12 éves korszakot zárok le ezzel az életemben.  Természetesen az esküvők világából nem akarok és nem is tudok eltávolodni, hiszen mindent ennek az elmúlt egy tucat évnek köszönhetek.  A barátaimat, a sikereimet, és a jövőmet.

Esküvői fotóként azt gondolom, hogy szinte mindent elértem Magyarországon, amit csak lehetett:

láttam négy fős kis esküvőt és négyszáz fős óriás lagzit. Fotóztam Párizsban, Firenzében, a Comói tónál, Bécsben, Németországban. Dolgoztam indiai, perzsa, afrikai, japán, kínai, olasz, német, francia, spanyol, amerikai, angol, svéd, orosz, lengyel, izraeli, szerb, román esküvőt is.

Részt vettünk híres emberek, sportolók, énekesek, politikusok, közéleti személyiségek, celebritások esküvőjén.

Olyan nagyszerű, különleges emberekkel találkoztam, akikkel máshol valószínűleg nem találkoztam volna.  

A jelenlegi barátaim, üzleti kapcsolataim nagy részét is ennek a szép szakmának köszönhetem.

Esküvői fotós tréningjeink mindig teltházasak; eddig is sokaknak segíthettem a pályájuk elején, valamint későbbi szakaszban, ha elakadtak valahol. Magyarországra hoztuk a világ legjobb fotósait, hogy tanulhassunk tőlük Jerry Ghionis, Yervant, David Beckstead, Keda Z Feng, Jim Garner, CM Leung, Sergey Ivanov… stb. Többször is jártunk az esküvői fotósok európai mekkájában a Graphistudio műhelyében.  Felépítettük Európa legnagyobb esküvő-kiállítását, mellécsatoltunk egy szakmai esküvői fotós pályázatot. Egy szó, mint száz esküvői fotósként nem tudok többet elképzelni magamnak.

Jó-jó.  De akkor miért kell abba hagyni?

Őszinte leszek: elfáradtam. Elfáradtam a sok-sok hétvégi munkában, a szinte minden estés retusálásban, utómunkában. Érzem, hogy a hétvégék után nehezebben regenerálódik a szervezetem. Érzékenyebben érint, és nehezebben viselem, ha egy vendég vagy egy kolléga az esküvőn tiszteletlenül viselkedik, és oda nem illő hangon beszél hozzám.  Egyre nehezebben kezelem a megrendelőink (menyasszonyaink) irreális igényeit, amit többek között a Pinterestről letöltött képek és az „utolérhetetlen” fórumok inspirálnak. Miért, akar mindenki más lenni, mint amilyen valójában? Miért a fotósnak kell mindent megoldani? Hiányzó fogat pótolni, ápolatlan, pattanásos bőrt helyre hozni, rövid, szörnyűséges menyasszonyi ruhákat átrajzolni, amatőr sminkesek munkáját Photosoppal korrigálni, túlsúlyos családtagok tokáját eltüntetni, a kigombolt zakót begombolni… és még sorolhatnám hosszasan. Miért akar a legtöbb pár kis költségvetésből Pinterest top esküvőket varázsolni? És mindezt természetesen a fotóson leverni, behajtani? Nem vagyunk varázslók. Fotográfusok vagyunk.

Szintén meghatározta döntésemet a család, és a családdal töltött idő. Évivel és Milossal töltött minden pillanat örömöt és vidámságot okoz nekem. Nem jó érzés ülni a számítógép előtt, háttal nekik azon tipródva, hogy a megrendelők, a soha véget nem érő utómunka, vagy a család a fontosabb. Meghoztam a döntést.

Szerencsés vagyok, mert van alternatívám, van hova tovább mennem. Ezen dolgozom évek óta.

Nem állítom, hogy soha többet nem fogok esküvőt fotózni, de az bizonyos, hogy az „ipari mennyiséget” befejeztem.

Nem tudom megköszönni azt a sok érzelmi töltetet, azt a sok nevetést, könnycseppet, amit párjainktól, megrendelőiktől kaptunk.  Nem állítom, hogy mindig, mindenki elégedett volt a munkámmal, de én ebben az esetben is a legjobbat akartam adni, csak valahol elcsúszott a dolog. Szerencsére nem volt sok ilyen, de valótlan lenne azt mondani, hogy soha nem fordult elő.

Köszönöm mindenkinek, aki segítette a pályám alakulását. Köszönöm Vágvölgyi Andinak, hogy amikor kezdő fotósként megkerestem számtalan szervezőt, ő volt az egyetlen, aki meghallgatott és válaszolt levelemre. Köszönöm Losonczi Vikinek a rengeteg közös élményt, a közös munkákat és a barátságát, köszönöm Tóbel Nórinak a sok fantasztikus esküvőt, amelyek közül több is sokat lendített a karrieremen. Köszönöm Varga Rózsának a sok csodás esküvő mellet, hogy családtagként tekinthetünk rá. Köszönet Landesz Katalinnak a közvetlenségét, a szakmaiságát, a barátságát, és mindazért, amit az esküvős szakmáért tesz.

Köszönet és ölelés minden olyan kollégának, akivel az elmúlt években a sok munka mellett nagyszerű baráti kapcsolatok alakultak ki, akik ott voltak az esküvőnkön, akik ott voltak a tejfakasztó bulin, akik mellettünk voltak a nehezebb pillanatokban is, akik támogattak az esküvő kiállítás létrejöttében, és akiknek a legutóbbi 10 év legkedvesebb, legjobb pillanatait köszönhetem. Ők tudják kik azok, de nem tudom mind felsorolni, mert nagyon sokan vannak. :-)

Elmúlt sok-sok év, megismertem több ezer érdekes embert, megismertem számtalan értékes barátot, volt párokat, kollégákat, pályatársakat. Sokat formáltatok rajtam, sokat edződtem mellettetek. Örülök nektek.

Nem búcsúzni akarok, mert tudom, hogy még sokat és sokszor találkozunk… csak legfeljebb nem esküvőkön, fotógéppel a kezemben…  :-)

 

...amikor az esküvőnkön a szertartás után kifelé jöttünk a Bazilikából azt mondta nekünk György atya: - Maguknak nagyon sok barátjuk van, vigyázzanak rájuk….  ezt fogom tenni.

 

 

 

Want your wedding to be there for the ages? Contact us!

get a request


Warning: ignore_user_abort() has been disabled for security reasons in /data/www/magisteroweb/public/stat/mark_page.php on line 57

Warning: ignore_user_abort() has been disabled for security reasons in /data/www/magisteroweb/public/stat/mark_page.php on line 146